A magam 22 évével bizony én is azon fiatal lányok problémájával álltam és állok szemben, mely ismerős mindenki számára: "Nem vagyok elégedett az alakommal." Egészen 17 éves koromig nem foglalkoztam testsúlyommal és arányaimmal, amikor is érdeklődni kezdtem a másik nem iránt. Addig minden egyes nap a reggelim 4 zsemléből állt, az ebédem a szervezetemnek megfelelő kétszeres adagja volt, a vacsorám pedig az ebéd és reggeli összege is lehetett talán, de ez étvágyamtól függött.
Minden, ami ehető volt egy ember számára, azt bejuttattam a szervezetembe.
Azután, hogy a fiúk megvetően, elutasítóan vagy épp haverként néztek rám, eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább.
Számos fogyókúra trükköt kipróbáltam, végső megoldásként fogyasztószereket szedtem, melyeknek köszönhetően tönkrement a gyomrom. Ezért úgy véltem, jobbnak látom, ha magam alakítom ki "egyéni fogyókúrámat". Mert mi az, hogy nem ehetek meg nyugodtan egy tál túrós tésztát?Mert a "szakavatottak" szerint ennyi és ennyi kalóriát tartalmaz?És tészta, amit a szervezet zsírként raktároz el?
Ebből lett elegem és alakítottam ki a magam módszerét, melyet szeretnék megosztani a nyilvánossággal!
Reggelire mindig rozsból készült ételeket eszem, amely segíti az emésztésemet. Ebédre egy nagy tányér levest eszem, mert eltelíti a gyomrom, és utána már csak kevés főételt vagyok képes megenni. Így anyukám is büszke rám, hogy eszek mindent, de mégis keveset. Vacsorára ugyancsak rozsból készült ételeket eszem, zöldséggel vagy épp nagy tál salátát adok az éhes gyomromnak, melyet különféle módon kombinálok, hogy mindig finom legyen a számomra. Napközben óránként iszom egy pohár vizet, mert hajlamos a gyomrom becsapni éhséget színlelve de mégis szomjas voltam. Ezzel sokan vannak így.
Hetente kétszer futok a kutyusommal 10 percet, illetve napközben ülő pozícióban behúzom a hasam pár másodpercre és meg is van a napi tornaszükségletem.
Ez a módszer számomra a megfelelő és a szervezetemnek is energiát adó.
Véleményem szerint hatásos, hiszen 175 cm-hez 56 kg párosul és az immunrendszerem a csúcson van. Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára beteg. Hozzáfűzném még azt is, hogy páromat is rászoktattam erre a "szokásra" és szemmel láthatóan jobb a közérzete is.
Szerintem a módszerem egészséges és azt vallom, hogy okosan bármit megehet az ember, és mégis jól fogja érzeni magát.