Monspart Sarolta (Budapest, 1944. november 17.) tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Ma nőket buzdít arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás.
1964 és 1977 között sorozatban 14 magyar bajnoki címet nyert tájfutásban. A nagy sikert az 1970-es évek hozzák meg számára, 1972-ben első nem skandinávként győzött a Csehszlovákiában rendezett tájfutó világbajnokságon. 1976-ban első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett 5 napos tájfutó versenyt, az O-Ringent. Jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Intézetben dolgozik. 2003. június 23-án Mádl Ferenc köztársasági elnök érdeméremmel ismerte el Monspart Sarolta páratlan munkásságát, két ízben volt jelölt a Nemzet Sportolója címre.

"Sohasem késő elkezdeni! A mozgás szeretete vezéreljen bennünket és az a tudat, hogy egészségünk javára szolgál. Fontos, hogy megtegyük az első lépést és és ne csak halogassuk, mert a mozgás jótékony hatását azonnal érezzük.”

Dr. Vajer Péter a Semmelweis Egyetemen szerzett diplomát 1998−ban, azóta az Általános Orvostudományi Kar Családorvosi Tanszéken dolgozik egyetemi tanársegédként, háziorvosi praxisát 2006 óta vezeti Biatorbágyon. Évek óta foglalkozik dohányzás leszokás támogatással, számos nemzetközi továbbképzésen, konferenciát gyarapította ezzel kapcsolatos tudását. Több kollégájával 2009. őszétől pályázaton nyerti forrásból Egészséges Magyarországért Központ néven dohányzásról leszokást támogató intézmény indít, melynek célja a leghatékonyabb módszerek alkalmazásával segíteni a dohányos embereket a elszokásban.

“SOHA NEM KÉSŐ letenni a cigarettát, még egy súlyos tüdőbeteg esetében is biztosan garantálható az eredmény, a jutalom, hogy könnyebben juthat levegőhöz. Ha már akár csak egy embernek is segítettünk a leszokásban, nagy tettet hajtottunk végre. “

SOTE Általános Orvosi Karán végzett, onnan indult sebészi pályafutása. Útközben hozta úgy a sors, hogy a gyomor-gyűrűvel kezdett foglalkozni. Ekkor került kapcsolatba olyan páciensekkel – köztük sok fiatallal -, akik a helytelen táplálkozás és életvitel miatt a betegség mértékét elérő túlsúllyal és abból adódó egyéb társ-betegségekkel is rendelkeztek.
Ez nem csak az egészségüket, hanem a lelki állapotukat is rombolta. A túlsúlyt ma már nem egy állapotnak, vagy a modern megfogalmazások szerinti betegségnek tekinti, hanem tünetnek, amely a táplálkozás megváltoztatásának szükségességére irányítja a figyelmet! Elsősorban a táplálkozásterápia eszközeinek saját-megfogalmazású rendszerében alkalmazott programokkal segít nem csak a túlsúly, de egyéb civilizációs betegségek gyógyításában.

„Egy kis túlsúly „csak” enyhe tünetként értékelendő, de felhívja a figyelmünket arra, hogy változtatnunk kell. Minél nagyobb mértékű a túlsúlyunk, annál fontosabb és annál sürgetőbb a változtatás.”